1. |
Szénrózsa
15:28
|
|
||
|
Pára fut be így
vékony üveget
tél sötétjén
ahogy a falakban
az emlék tenyészik
Durva ágyban
apró bolygók
szunnyadnak még
a szélrózsa útjain
nagyra nőttök!
Tort ült itt a tolvaj tükör
tálait bőség koronázta dússá
a Létezés Ünnepe
szertehagyta megszáradt nyomait
Az ablakra törött fagy tapad
az ajtón forr az eső
A szék alatt víz kering
benne a homok
és elvisznek keserű patakok
visznek már a dombokon
hallom, ahogy a napfény
átvág az ijedt lombokon
rabolni indul nyugatnak
északról csillag vet árnyékot
árva kunyhókra
és továbblüktet a világon
de engem visznek még keserű patakok
fátylas rónákon
felpattanó csírákban tágul a fény
és bár legyek fekete mézét
zárta a rózsába a tűnő reggel
az este fel is tépi azt
mindig
Most vén hidat látok fölöttem
és már süllyed velem a hold a magasba
boldogságról dúdol sápadtan
és szegény királylányról
keserű patakok rengetegében
fűzfa hajol rá
fodros csepptükör alatt
tolvaj tükör alatt
„Jöjj velem, bolyongó
szíved lángját hamu nem oldja
kövesd nyomaim
az idő egy másik ösvényén
kastélyom halk szavadtól ébred”
„Szépség a te trónod!”
„Termeim nehéz ködében
hálós fák, mint szobrok
a vágy száraz avarában
ott leled
elveszett kedvesed”
„Istenek titkát rejti
minden hangod”
„Bár fehérhúsú anyagra
láncot ver a forgás,
azért hidd –
ami egyszer megfogant
örökkön élni fog az!”
Már vörös szél karol
öreg lankán túl
néma kastélyig
és érzem
pára fut be így
vékony üveget
tél sötétjén
ahogy az élőben fellobban
a halott szén
|
||||
2. |
Forgatag
13:19
|
|
||
|
Lüktető törésekkel
mozduló napálom
Megpihenünk most
a romlás forgatagában
Gazdag kertünk
hull paplanjára már
Szerelem bűbája még
habos gyermekein
Az idő avat minket hőssé
Pásztorok tüze ég mély városainkban
és a napfény kinyílt arcodon
Betegség ébred velem
Halkan surranj, tudós; ijedt könyveiddel
Kint már hangosra nőtt az eső,
sötétbe omlik
Elveszem benned
és elvesztelek
Miféle rokka szövi ezt az űrt,
mely durva szavakkal parancsol
remegő, fájó földre
Betűk sírják,
színek fakadnak el egymástól panasszal,
ha megtalálnak,
hogy elvesztelek
Fájdalom moccant az előbb
és elmondta, ki az úr
a hét világban
Persze, nem mondott igazat
|
||||
3. |
Rettenet
04:28
|
|
||
|
Szétrohannak vékony ágakon
keserű nedvek,
szaladnak szerteszét
megfeszített látomásból
|
||||
4. |
Kormos dombon vasárnap
11:30
|
|
||
|
Látod, füstös vászonban
vergődik a domb dermedő kutakkal
vasárnap van!
asszonyok járják
a sáros, barna vidéket most
pedig tudják
hogy virrasztanak a holtak
és dörömbölnek a holtak
a nehéz, rozsdás föld alatt
ha hull az eső nagyon már
nekifeszülnek nyikorogva a halottak
De nem hallják
mert az asszonyok erősek
szívükben hosszú leveleket őriznek
kósza fiúkat és halvány lánykákat
ne bántsd őket, ballagó homály!
Jaj, hol hát a könnyűség?
nyirkos árokban sötétlő hajadban
aszalt alma
szalmapokróc
sárga bor
és sápadt tűz gyúlik a fekete szálakon
beledobálom odvas csontjaim
hideg vagyok
Így élünk mi hangtalan, soványan
reszketőn dúdolva az első hó vak végtelenségét
eljön az és mi marad akkor
hollóhajú, halkszavú világom?
|
||||
5. |
|
|||
|
Mert felsikolt, kit megevett a föld:
Pörgő tollal nyílj ki, puszta!
És így szól az mind eltűnőn
Ha havat bujtat tenger álma:
Tört karjaink kéjes vadon
Rongyarcunkból röpül a szél
Hártyás szemünk hajnalcsillag
Éji csended hozzánk beszél
Ki fog nyílni pörgő tollal
Vad hullámú pokolpuszta
Szétfeszítjük lázas szíved
Elvettetsz majd, idő magva.
És learattatsz.
|
||||
6. |
Kerti tükörben
10:30
|
|
||
|
Az utazás reményhomályú
végtelen üressége
lehetőségek hídjai mindenfelé
utak
az önfeltárás folyosói
napfénnyel teltek
Évszázadok forgása bennem
gyarapodó bölcső
néma anya ringat
Most sekély tavak közt teremjek
vagy kövek ágyán legyek király
hányszor elindultam már
pedig nem álltam meg soha!
Látni a hajnalt
dombok tompaságán
hideg
amikor világok pusztulnak
a mély erdőben
de lágy magot temet beléjük
valami
Szövetek szálain bukkanni
saját nyomomra
a szénben még ott
a parázs melege
és az örök jelen is
a fakulásban
és a nyárbatűnő
kerti tükörben
|
||||
7. |
|
|||
8. |
Dadogva
08:28
|
|
||
|
ne hagyj engem itt
értők között egyedül
hát miféle világ ez
milyen világ
én a tied akarok lenni
csak a tied
neked nyújtani a bennem növő
nagy könyveket dadogva
a boldogság fehér csúcsairól
lehet csak igazán mélyre bukni
vak zuhanással
de meddig még
talán túl sok volt a csend
éhes akartam lenni
s lám
éhségem koldusoké
a fények utcáin vándorlok néha
de irdatlan kőtemplomban
rebegő emberek között
hajtanám fejem a csendbe megint
gyertyák
vágyam is formátlan
nehéz gyertyaként pislog
egyre mélyebbről
én hinni akarok
vakká lenni, ki boldog
méltóságom oltárodon
isten legyél
s én buzgó szolgád
isten legyél
s én világtalan szolgád
ki a mennyekkel szemében pusztul
erről a földről
|
||||
Darklight Makó, Hungary
Ambient project of Tamás Kátai/Thy Catafalque from the 90s.
Darklight recommends:
Slower Structures
by Tamás Kátai
All the later stuff.
go to album
Electronic whatever.
go to albumIf you like Darklight, you may also like:
supported by 28 fans who also own “Theatrum October”
crunchy 8-bit Amiga relics from a nostalgic time and place.
go to album
supported by 23 fans who also own “Theatrum October”
Microcosmos appears to be where Thy Catafalque began to shed the 2nd wave black metal cocoon, showing the first signs of the colorful folkened progressive metal butterfly the project would soon turn into. Thy Catafalque would continue to metamorphose and become more ambitious with each subsequent release. Is this album name a reference to Bela Bartok?
go to album
58918012’s hatred of piano inspired him to build an entire album around the instrument—which, ironically, led to gorgeous music.
go to album
A mesmerizing exploration of stillness, perception, and memory that hangs between ambient and neoclassical.
go to album
